2015. március 28.
Iszonytató, gyönyörűségesen szép emlékek – Fekete ég a kaposvári harmadévesek előadásában
 |
„A háború szörnyűségei elől nincs menekvés: mindenki érintett – mondja Vidnyánszky Attila. A Kaposvári Egyetem harmadéves színész hallgatói maguk kutatták fel azokat az első világháborúhoz kötődő emlékeket, amelyek a Fekete ég – háborús előhang című produkciójuk alapjául szolgáltak.
- Hogyan kötődik egymáshoz a harmadévesek vizsgája és a Nemzeti Színház repertoárjában szereplő Molnár Ferenc darab, A fehér felhő? – kérdeztük a rendezőt, Vidnyánszky Attilát.
- A Kaposvári Egyetem Színházi Intézetében a duális képzés mára valósággá vált: minden évfolyam esetén adott egy színház, amelyhez szorosan kacsolódik, és van egy központi intézmény, a Nemzeti Színház. Például a mostani első évfolyamunk a Veszprémi Petőfi Színházzal áll kapcsolatban, a következő elsőseinknél pedig belép az oktatásba a székesfehérvári Vörösmarty Színház, az ő osztályvezetőjük Cserhalmi György lesz. A Nemzeti Színház repertoárjába bekerült Molnár Ferenc: A fehér felhő című egyfelvonásosa, amely elé újságokból, otthonról hozott dokumentumokból, korabeli jelentésekből, naplókból összeállítottunk egy olyan első felvonást, amely végigfut az első világháború történetén, s amelynek címe: Fekete ég. Nagyon szerettem volna személyessé tenni a hallgatók számára a korszakot, ezért kutatómunkába kezdtünk, és etűdöket raktunk össze. A SZÍN-TÁR-on az ezekből összeállított 50 perces előadásunkat mutattuk be, ami a harmadéveseink vizsgája volt – mondta a Nemzeti Színház igazgatója, a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének művészeti rektorhelyettese.
- Könnyű volt bevonni a hallgatókat a munkába?
- Nulláról indultunk. Első körben ugyanis az derült ki, hogy senkinek sincs első világháborús emléke. Aztán elkezdtünk kutakodni, és rövid idő alatt három előadásnyi dokumentumot sikerült összegyűjtenünk. Előkerült például egy Biblia, amelyen golyó ütött lyukat, halotti bizonyítványok, megható levelezések és fantasztikus fotók. Az egyik budapesti növendék rábukkant nagyapja testvérének a naplójára – megrázó kordokumentum.
- Ezért is lett az első felvonás jóval hosszabb, mint maga a Molnár-darab?
- 1 óra 40 perc, de több, mint 2 óráról indultunk, annyi izgalmas, iszonytató, megható és gyönyörűségesen szép emlékre találtunk rá.
- Milyen benyomásokat szerzett a közös munka során? Milyen az új generáció?
- Sok tehetség van bennük. Óriási felelősség, hogy tudjuk fogni a kezüket, milyen értékek felé orientáljuk őket, mit mesélünk nekik a színházról, a világról és az életről, amely várja őket. Ugyanakkor rengeteg erőt kap az ember tőlük. Az a hit, ami az évtizedek múlásával hajlamos megkopni, bennük még megvan.
- A Kaposvári Egyetem Színházi Intézetében a duális képzés mára valósággá vált: minden évfolyam esetén adott egy színház, amelyhez szorosan kacsolódik, és van egy központi intézmény, a Nemzeti Színház. Például a mostani első évfolyamunk a Veszprémi Petőfi Színházzal áll kapcsolatban, a következő elsőseinknél pedig belép az oktatásba a székesfehérvári Vörösmarty Színház, az ő osztályvezetőjük Cserhalmi György lesz. A Nemzeti Színház repertoárjába bekerült Molnár Ferenc: A fehér felhő című egyfelvonásosa, amely elé újságokból, otthonról hozott dokumentumokból, korabeli jelentésekből, naplókból összeállítottunk egy olyan első felvonást, amely végigfut az első világháború történetén, s amelynek címe: Fekete ég. Nagyon szerettem volna személyessé tenni a hallgatók számára a korszakot, ezért kutatómunkába kezdtünk, és etűdöket raktunk össze. A SZÍN-TÁR-on az ezekből összeállított 50 perces előadásunkat mutattuk be, ami a harmadéveseink vizsgája volt – mondta a Nemzeti Színház igazgatója, a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének művészeti rektorhelyettese.
- Könnyű volt bevonni a hallgatókat a munkába?
- Nulláról indultunk. Első körben ugyanis az derült ki, hogy senkinek sincs első világháborús emléke. Aztán elkezdtünk kutakodni, és rövid idő alatt három előadásnyi dokumentumot sikerült összegyűjtenünk. Előkerült például egy Biblia, amelyen golyó ütött lyukat, halotti bizonyítványok, megható levelezések és fantasztikus fotók. Az egyik budapesti növendék rábukkant nagyapja testvérének a naplójára – megrázó kordokumentum.
- Ezért is lett az első felvonás jóval hosszabb, mint maga a Molnár-darab?
- 1 óra 40 perc, de több, mint 2 óráról indultunk, annyi izgalmas, iszonytató, megható és gyönyörűségesen szép emlékre találtunk rá.
- Milyen benyomásokat szerzett a közös munka során? Milyen az új generáció?
- Sok tehetség van bennük. Óriási felelősség, hogy tudjuk fogni a kezüket, milyen értékek felé orientáljuk őket, mit mesélünk nekik a színházról, a világról és az életről, amely várja őket. Ugyanakkor rengeteg erőt kap az ember tőlük. Az a hit, ami az évtizedek múlásával hajlamos megkopni, bennük még megvan.