- A színészek mellett díszlet- és jelmeztervezést tanuló hallgatók is részt vettek az előadás létrehozásában. Jellemző az ilyen az együttes munka?
- Összeraktunk mindent, ami vagyunk, és jól összegyúrtuk. A díszletet, a jelmezt, sőt a zenét a hallgatók készítették, ők is játsszák. Egy vizsgaelőadáson az a legfontosabb, hogy megmutassuk, mire képesek a növendékeink. Most is ez volt a legfontosabb szempont. Soha nem értettem egyet azzal, hogy az egyetemen a rendező ki nem élt vágyait, frusztrációit vigye színpadra. Alá kell vetned magad a hallgatóknak, mert ezen áll vagy bukik, hogy megszereti-e a közönséggel való kapcsolatot, és elsajátítja-e a színpadi gondolkodást. Nem idomított sólymokat akarunk képezni, hanem gondolkodó művészeket, akik képesek is megfogalmazni a gondolataikat.

- Milyenek a mostani végzősök?
- Elfogult vagyok, számomra ők a világ legjobbjai. Csíkszeredától Chicagóig megállják a helyüket.

- Merre tovább? Milyen lehetőségeik vannak az egyetemről kikerülő színészeknek?
- Vannak jó páran, akikre máris lecsaptak a színházak. De vannak olyanok is, akik inkább a szabadúszás mellett döntöttek. Sok anyaországi hallgató van köztük, és a többségük nem a nagymamához jött vissza, amikor hozzánk jelentkezett. Kiszámolták, hogy Pestről repülővel 50 perc alatt Marosvásárhelyen vannak. Gyorsabban, mint ha Kaposvárra mennének. Rengeteg rendezőnk, díszlettervezőnk, színészünk van Magyarországról, de jönnek hozzánk diákok például a Felvidékről is. Sokan közülük akkor jártak először Erdélyben, amikor felvételizni jöttek.

- Teljes Kárpát-medence. Könnyű megtalálni a közös hangot?
- Nagyon érdekes, amikor egy fogalmat valaki bedob, s a reakciókból nyilvánvalóvá válik, hogy milyen sokfélék vagyunk. A harmadéves évfolyamunk 10 tagú, abból 9-en az anyaországból jöttek. Felvételi van, ők jutottak be. Nagyon sajnálom az erdélyieket, de készüljenek fel jobban. Én a magyarországi elvárások szerint dolgozom, azonban nem egy olyan diákom volt, aki úgy döntött, nálunk marad. Elszerződtek Szatmárra vagy éppen Nagyváradra, és jól érzik magukat. Szerintem ebből a szempontból a folyamat elején járunk: ennél sokkal színesebb és gazdagabb lesz még a kép. De ha arra gondolok, hogy Szabó Ernő a marosvásárhelyi színház főrendezője volt, vagy például Deli Ferenc, a legendás pesti bonviván Kolozsváron fejezte be a karrierjét…

- Különös évforduló kapcsolódott az előadás tavalyi bemutatójához.
- 1954-ben látott napvilágot az a kormányhatározat, amellyel a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetet Marosvásárhelyre telepítették. Tavaly, az előadás bemutatásának évében volt 60 éve, hogy ez megtörtént. A produkciónkkal jelezni akartuk, hogy a város képes volt befogadni, megtartani az iskolát, mi több, egyetemmé fejlesztette azt.