2017. március 25.
Máig tanítvány vagyok – Eperjes Károlyt kérdeztük a SZÍN-TÁR-on
 |
Két vizsgaelőadással mutatkozott be a SZÍN-TÁR-on Eperjes Károly III. éves színész osztálya. A lányok a Bernarda Alba háza, míg a fiúk a Caligula helytartója előadásukat hozták el Kecskemétre. Eperjes Károllyal a fiúk produkciója után beszélgettünk.
- Milyen volt látni az előadást?
- Öröm!
- Kritikus szemmel nézi?
- Mindig! Most láttam harmadszor, és mindig más. Előadás előtt kisorsolják, hogy ki melyik szerepet játssza, úgyhogy egészen mást láttam most is, noha – hála Istennek! – lényeg ugyanaz.
- Miért döntött úgy, hogy a fiúknak és a lányoknak külön vizsgája lesz?
- Eddig mindig összeeresztettem őket, és most kíváncsi voltam, hogyan dolgoznak külön-külön. Mivel 12 fiú van az osztályban, az első gondolatom az volt, hogy velük megcsináljuk a 12 dühös embert, a lányok pedig színpadra állítják a Bernarda Alba házát. Az utóbbi be is jött, viszont a fiúk produkciójának rendezői a Caligulára szavaztak. Így végül 3 fiút elvittem magammal dolgozni, a többiek meg munkához láttak
- Nagy létszámú, 21 fős az osztály. Így tervezte már az induláskor?
- A felvételin úgy éreztem, mindegyikük alkalmas arra, hogy az alapokat elsajátítsák. Nem volt nagy különbség köztük. A csapat felénél evidens volt, hogy idevalók, de a másik fele is jó volt. Abszolút nem bántam meg, hogy ilyen népes a társaság.
- Hogyan jellemezné az osztályt? Mi az erősségük, és miben kell fejlődniük?
- Úgy érzem, hogy már be lehet engedni őket a mély vízbe, mert tudnak kapcsolatot teremteni. Ez nagyon fontos! A színpadi kapcsolatteremtés a színészet alfája és omegája. Sok helyre hívják őket, és mindenhonnan azt a visszajelzést kapom, hogy ebben nagyon erősek. A kapcsolatteremtés az, amit a mi szakmánkban meg lehet tanítani. A többi a Jóisten adja, aztán, hogy valaki elszórja, vagy összegyűjti, az már rajta múlik.
- Fontos a tanítás?
- Nagyon! Ahogy az is nagyon fontos, hogy tanítványok lehessünk. Máig az vagyok, s éppen ezért tartom végtelen fontosnak a tanítást.
Rákász Judit
- Öröm!
- Kritikus szemmel nézi?
- Mindig! Most láttam harmadszor, és mindig más. Előadás előtt kisorsolják, hogy ki melyik szerepet játssza, úgyhogy egészen mást láttam most is, noha – hála Istennek! – lényeg ugyanaz.
- Miért döntött úgy, hogy a fiúknak és a lányoknak külön vizsgája lesz?
- Eddig mindig összeeresztettem őket, és most kíváncsi voltam, hogyan dolgoznak külön-külön. Mivel 12 fiú van az osztályban, az első gondolatom az volt, hogy velük megcsináljuk a 12 dühös embert, a lányok pedig színpadra állítják a Bernarda Alba házát. Az utóbbi be is jött, viszont a fiúk produkciójának rendezői a Caligulára szavaztak. Így végül 3 fiút elvittem magammal dolgozni, a többiek meg munkához láttak
- Nagy létszámú, 21 fős az osztály. Így tervezte már az induláskor?
- A felvételin úgy éreztem, mindegyikük alkalmas arra, hogy az alapokat elsajátítsák. Nem volt nagy különbség köztük. A csapat felénél evidens volt, hogy idevalók, de a másik fele is jó volt. Abszolút nem bántam meg, hogy ilyen népes a társaság.
- Hogyan jellemezné az osztályt? Mi az erősségük, és miben kell fejlődniük?
- Úgy érzem, hogy már be lehet engedni őket a mély vízbe, mert tudnak kapcsolatot teremteni. Ez nagyon fontos! A színpadi kapcsolatteremtés a színészet alfája és omegája. Sok helyre hívják őket, és mindenhonnan azt a visszajelzést kapom, hogy ebben nagyon erősek. A kapcsolatteremtés az, amit a mi szakmánkban meg lehet tanítani. A többi a Jóisten adja, aztán, hogy valaki elszórja, vagy összegyűjti, az már rajta múlik.
- Fontos a tanítás?
- Nagyon! Ahogy az is nagyon fontos, hogy tanítványok lehessünk. Máig az vagyok, s éppen ezért tartom végtelen fontosnak a tanítást.
Rákász Judit