2018. március 22.
Godot-ra várva – az újvidéki végzős osztály bemutatója
 |
Kiegészítik és inspirálják egymást, jól működnek csapatként, és nagyon jó együtt dolgozni velük – így jellemezte Balázs Áron a negyedéves újvidéki színművész osztályt, akiknek Godot-ra várva előadását a Szín-Tár második napján láthatta a közönség a Ruszt Stúdió Színházban.
- Abszurd dráma, egy érdekes csavarral. Miért Beckett mellett döntöttek?
- Végzős osztály lévén, fontos volt, hogy olyan darabot találjunk, amely mindenki számára megfelelő lehetőséget kínál. Sokat töprengtünk László Sándorral, s végül Beckett-re esett a választásunk, mégpedig azzal a csavarral, hogy mindenki minden szerepben kipróbálja magát. Tehát aki Estragont alakítja, azt Pozzo szerepében is láthatják a nézők, aki Luckyként lép színpadra, az Vladimirt is játssza és így tovább. A próbafolyamat elején nem is gondoltuk, milyen izgalmas játék kerekedik ebből. Rengeteg ötlet érkezett a diákoktól, igazi közös alkotófolyamat eredményeképpen jött létre a produkció.
- Az akadémia falain kívül milyen lehetőségek adódnak a vizsga bemutatására?
- Azt látjuk, hogy ez az előadás fontossá vált a hallgatók számára. Rengeteg energiát fektettek abba, hogy lehetőségeket kutassanak fel. Több bemutatójuk volt már Vajdaságban, most elhoztuk Kecskemétre, és hamarosan Temesváron is látható lesz a darab.
- Milyenek az idei negyedévesek? Hogyan jellemezné az osztályt?
- Tarkák, ami nagyon jó! Kiegészítik és inspirálják egymást, jól működnek csapatként, és nagyon jó együtt dolgozni velük.
- Mit mutatnak az elmúlt évek tapasztalatai: milyen területen tudnak elhelyezkedni a friss diplomások?
- A jelenlegi szerződtetési rendszerben nem könnyű a fiatalok helyzete a Vajdaságban. A színházakra is érvényes létszámstop és a határozatlan időre szóló szerződések miatt nagyon talpra esettnek kell lenni ahhoz, hogy megtalálják a maguk lehetőségeit. De úgy látom, hogy a hallgatóink értik ezt, és nem várják, hogy tálcán kínáljanak nekik szerepet. Bizakodóak vagyunk, azt reméljük, hogy nagy részt megtalálják azt a helyet, ahol kihozhatják magukból a maximumot.
- Végzős osztály lévén, fontos volt, hogy olyan darabot találjunk, amely mindenki számára megfelelő lehetőséget kínál. Sokat töprengtünk László Sándorral, s végül Beckett-re esett a választásunk, mégpedig azzal a csavarral, hogy mindenki minden szerepben kipróbálja magát. Tehát aki Estragont alakítja, azt Pozzo szerepében is láthatják a nézők, aki Luckyként lép színpadra, az Vladimirt is játssza és így tovább. A próbafolyamat elején nem is gondoltuk, milyen izgalmas játék kerekedik ebből. Rengeteg ötlet érkezett a diákoktól, igazi közös alkotófolyamat eredményeképpen jött létre a produkció.
- Az akadémia falain kívül milyen lehetőségek adódnak a vizsga bemutatására?
- Azt látjuk, hogy ez az előadás fontossá vált a hallgatók számára. Rengeteg energiát fektettek abba, hogy lehetőségeket kutassanak fel. Több bemutatójuk volt már Vajdaságban, most elhoztuk Kecskemétre, és hamarosan Temesváron is látható lesz a darab.
- Milyenek az idei negyedévesek? Hogyan jellemezné az osztályt?
- Tarkák, ami nagyon jó! Kiegészítik és inspirálják egymást, jól működnek csapatként, és nagyon jó együtt dolgozni velük.
- Mit mutatnak az elmúlt évek tapasztalatai: milyen területen tudnak elhelyezkedni a friss diplomások?
- A jelenlegi szerződtetési rendszerben nem könnyű a fiatalok helyzete a Vajdaságban. A színházakra is érvényes létszámstop és a határozatlan időre szóló szerződések miatt nagyon talpra esettnek kell lenni ahhoz, hogy megtalálják a maguk lehetőségeit. De úgy látom, hogy a hallgatóink értik ezt, és nem várják, hogy tálcán kínáljanak nekik szerepet. Bizakodóak vagyunk, azt reméljük, hogy nagy részt megtalálják azt a helyet, ahol kihozhatják magukból a maximumot.