2019. április 2.
Senki sem születik gyilkosnak
 |
Kortárs színdarab zárta az idei 10. Szín-Tár fesztivál műsorát. Pintér Béla Szutyok című drámáját vitte színre a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem I. évfolyamos magiszteri színészosztálya.
A színdarab házi-bemutatóját januárban, színházi bemutatóját február 7-én tartotta a marosvásárhelyi egyetem Magyar Kara. Az egyetemisták osztályvezetője Berekméri Katalin, az előadást Gecse Ramóna rendezte.
─ Mit kell tudni az osztályról? – kérdeztük Kiliti Krisztiánt, a csapat kakukktojását, aki meghívott vendégként vesz részt a produkcióban.
─ A társaság együtt csinálta végig az alapképzést, és a magiszteri évfolyamon folytatják a színészmesterségre való felkészülést. Ebből adódóan egy erős közösség az övék. Egyik tagjuk rendező szakon tanul tovább, az ő helyére léptem be ebbe a produkcióba, Attila szerepére. Jómagam előttük egy évvel végeztem az alapszakot, így jól ismerem az osztályt.
─ Miért magyar kortársdarab, miért Pintér, miért a Szutyok?
─ Ez a Pintér-darab volt az osztály harmadéves licenc-vizsgája, az alapképzés végén. Úgy tudom tőlük, hogy leginkább a darab tematikája fogta meg a társaságot. Az alapszakon Gecse Ramóna volt az osztályvezetőjük, az ő ötlete volt, hogy újítsák fel az előadást. Végül meg is rendezte a produkciót, nagyszínpadi körülményekhez alakítva az eredeti vizsgadarabot. A bemutató óta is folyamatosan alakul az előadás, mindig finomítunk rajta. Ahogy átvettem Attila szerepét, magam is hoztam az ötleteimet, mindazt, amit gondolok a darab tematikájáról, az adott karakterről. Abszolút nyitott volt rá a rendező, a csapat, hogy ezek bekerüljenek a produkció struktúrájába.
─ A szakma szerint a Szutyok egy kemény darab. Nem tartottátok túl nagy falatnak?
─ Tény, hogy húsbavágó témákról beszél: családvállalás, gyermektelenség, gyermekszülés. Bár fiatalok vagyunk, mindannyiunknak megvannak azok a fogódzkodói, közvetett tapasztalatai, amikből meríthetünk. A csapat próbált olyan színházi formát találni, amiben működhet az előadás. Egészen közel vannak hozzánk a nézők, ami megteremti a szükséges intim viszonyt.
─ Mivel jár kortárs darabbal dolgozni?
─ Megvan a frissessége, ugyanakkor a veszélye is. A Pintér Béla Társulat által életre hívott darabokon érződik, hogy markánsan a színpad nyelvén léteznek, hogy színészi szemmel és színészközpontúan készültek. Vannak, akik tartanak a kortárs darabtól, de Szutyok története kétségkívül magával ragad, mert nagyon a mienk, a mindennapjaink problémáit viszi fel a színpadra. Ez pedig kimondottan nézőbaráttá teszi az előadást.
─ Hogy lesz az általad alakított, kezdetben papucsférj Attilából alattomos gyilkos?
─ A rendezővel sokat beszélgettünk arról, hogy ez a szereplő nagy amplitúdóval működik. Néhol felbuggyannak belőle indulatkitörések és agresszív hajlamok, de alapjáraton egy maci, akit ledominál a felesége, és leginkább a körülmények helyeznek ide-oda a térben. Belül közben fortyog, szinte Hitleri karakter, akit elnyomnak. Majd, amikor úgy fordul az élete, váratlanul kitör belőle minden eltusolt belső feszültség. Számomra ettől nagyon emberi Attila karaktere. Hiszen senki sem születik gyilkosnak. Egyszerűen megszülik az olyan és hasonló körülmények, amikről ez a dráma is szól. Attila a kisember, akit rossz irányba visz az élet és a rossz döntések.
─ Hogy alakul az előadásotok sorsa?
─ Marosvásárhelyen folyamatosan játsszuk, a művészeti egyetem stúdiószínházában.
Popovics Zsuzsanna
─ Mit kell tudni az osztályról? – kérdeztük Kiliti Krisztiánt, a csapat kakukktojását, aki meghívott vendégként vesz részt a produkcióban.
─ A társaság együtt csinálta végig az alapképzést, és a magiszteri évfolyamon folytatják a színészmesterségre való felkészülést. Ebből adódóan egy erős közösség az övék. Egyik tagjuk rendező szakon tanul tovább, az ő helyére léptem be ebbe a produkcióba, Attila szerepére. Jómagam előttük egy évvel végeztem az alapszakot, így jól ismerem az osztályt.
─ Miért magyar kortársdarab, miért Pintér, miért a Szutyok?
─ Ez a Pintér-darab volt az osztály harmadéves licenc-vizsgája, az alapképzés végén. Úgy tudom tőlük, hogy leginkább a darab tematikája fogta meg a társaságot. Az alapszakon Gecse Ramóna volt az osztályvezetőjük, az ő ötlete volt, hogy újítsák fel az előadást. Végül meg is rendezte a produkciót, nagyszínpadi körülményekhez alakítva az eredeti vizsgadarabot. A bemutató óta is folyamatosan alakul az előadás, mindig finomítunk rajta. Ahogy átvettem Attila szerepét, magam is hoztam az ötleteimet, mindazt, amit gondolok a darab tematikájáról, az adott karakterről. Abszolút nyitott volt rá a rendező, a csapat, hogy ezek bekerüljenek a produkció struktúrájába.
─ A szakma szerint a Szutyok egy kemény darab. Nem tartottátok túl nagy falatnak?
─ Tény, hogy húsbavágó témákról beszél: családvállalás, gyermektelenség, gyermekszülés. Bár fiatalok vagyunk, mindannyiunknak megvannak azok a fogódzkodói, közvetett tapasztalatai, amikből meríthetünk. A csapat próbált olyan színházi formát találni, amiben működhet az előadás. Egészen közel vannak hozzánk a nézők, ami megteremti a szükséges intim viszonyt.
─ Mivel jár kortárs darabbal dolgozni?
─ Megvan a frissessége, ugyanakkor a veszélye is. A Pintér Béla Társulat által életre hívott darabokon érződik, hogy markánsan a színpad nyelvén léteznek, hogy színészi szemmel és színészközpontúan készültek. Vannak, akik tartanak a kortárs darabtól, de Szutyok története kétségkívül magával ragad, mert nagyon a mienk, a mindennapjaink problémáit viszi fel a színpadra. Ez pedig kimondottan nézőbaráttá teszi az előadást.
─ Hogy lesz az általad alakított, kezdetben papucsférj Attilából alattomos gyilkos?
─ A rendezővel sokat beszélgettünk arról, hogy ez a szereplő nagy amplitúdóval működik. Néhol felbuggyannak belőle indulatkitörések és agresszív hajlamok, de alapjáraton egy maci, akit ledominál a felesége, és leginkább a körülmények helyeznek ide-oda a térben. Belül közben fortyog, szinte Hitleri karakter, akit elnyomnak. Majd, amikor úgy fordul az élete, váratlanul kitör belőle minden eltusolt belső feszültség. Számomra ettől nagyon emberi Attila karaktere. Hiszen senki sem születik gyilkosnak. Egyszerűen megszülik az olyan és hasonló körülmények, amikről ez a dráma is szól. Attila a kisember, akit rossz irányba visz az élet és a rossz döntések.
─ Hogy alakul az előadásotok sorsa?
─ Marosvásárhelyen folyamatosan játsszuk, a művészeti egyetem stúdiószínházában.
Popovics Zsuzsanna